A MI VILÁGUNK

Gyermekkorom óta motoroztam mint megannyi szabadságvadász. Kislányként nem kellett más, csak Kiskőrösi sisak, rövid nadrág, póló és jóadag szerencse hogy az igazoltatás mindíg elkerüljön, hiszen személyi igazolványom sem volt, nemhogy jogosítványom. Felnőttként már mások lettek az igényeim. Protektoros bőrruházat, nemcsak szép, hanem kényelmes sisak, bokám minden porcikáját védő csizma, amiben majd viríthatok álmaim motorján. Az első szezon és vagy húszezer km után egyre csak szagosodó ruhámat először az erkélyre száműztem, később már csak a garázsban kapott helyet. Esés után pedig, nap mint nap nézhettem ruhámon a csúszás nyomait, amiről eszembe jutott az, amit szívesen elfelejtettem volna. Leginkább viszont az zavart, hogy kedvenc időtöltésem kosztümjében mindíg úgy néztem ki, mint egy elöl deszka, hátul pelenka. Így kezdődött...